A legszebb gyerekrajzok nem tökéletesek

Beszalad a szobába, kezében egy kissé összegyűrt papírlappal.

A nap lila. A kutya majdnem akkora, mint a ház. Apa karja a térdéig ér, az ég egyik fele kék, a másik rózsaszín, és valami egészen rejtélyes okból három fa lebeg a levegőben.

„Nézd, ezt neked rajzoltam!”

Felnőttként szinte automatikusan észrevesszük, mi „nem stimmel”. Talán még meg is mutatnánk, hogy a nap inkább sárga, a fa törzse barna, vagy hogy azon a részen még maradt egy kis fehér folt.

A gyerek azonban nem hibákat lát.

Azt látja, hogy alkotott valamit, ami néhány perccel korábban még nem létezett.

És talán éppen ezért a legszebb gyerekrajzok nem feltétlenül azok, amelyeken minden vonal pontos és minden szín a „helyére” került.

Hanem azok, amelyek tényleg az övék.

Miért nem kell tökéletesnek lennie egy gyerekrajznak?

A felnőttek világában hozzászoktunk ahhoz, hogy a végeredményt értékeljük.

Szép lett vagy nem lett szép. Pontos vagy pontatlan. Sikerült vagy nem sikerült.

A gyerekek alkotásánál azonban érdemes néha megfordítani ezt a gondolkodást. Egy rajz ugyanis nem csupán egy elkészült kép. Benne van egy sor apró döntés:

Melyik filcet válasszam?

Ide kerüljön még valami?

Mi történik, ha összekeverem ezt a két színt?

Hogyan rajzoljam le azt, amit elképzeltem?

A folyamatközpontú alkotásról szóló szakmai ajánlások éppen azt hangsúlyozzák, hogy a gyermek számára fontos lehet a felfedezés, a választás, az anyagokkal való kísérletezés és az, hogy ne létezzen minden pillanatban egyetlen „helyes” végeredmény. Az ilyen alkotás közben finommotoros, gondolkodási és önkifejezési folyamatok is megjelenhetnek.

Ez nem azt jelenti, hogy soha ne mutassunk meg egy technikát, vagy ne segítsünk, ha a gyermek kéri.

Csak azt, hogy nem szükséges minden vonalat átvennünk tőle.

A kreativitás nem a vonalon belül kezdődik

Van valami különösen csábító egy színezőben: ott vannak a szép fekete kontúrok, amelyek szinte azt mondják, hogy eddig és ne tovább.

Aztán jön egy négyéves egy piros filccel, és egyetlen mozdulattal figyelmen kívül hagyja az egészet.

És ez teljesen rendben lehet.

A vonalon belüli színezés idővel egyre könnyebbé válhat, és természetesen a kézügyesség gyakorlásának is lehet szerepe benne. De nem minden alkotásnak kell feladatnak lennie.

Nem baj, ha a gyermek:

• rózsaszínre színezi az eget;
• zöld lovat rajzol;
• kilóg a kontúrból;
• hozzátesz valamit az eredeti mintához;
• félbehagy egy részt, mert máshol érdekesebb dolgot talált;
• teljesen más történetet lát egy rajzban, mint amit mi látnánk.

A „milyen színűnek kell lennie?” helyett néha sokkal érdekesebb kérdés:

„Te milyenre szeretnéd?”

Ebben az egyetlen mondatban benne van valami fontos: a döntés most az övé.

Mit tanulhat a gyermek alkotás közben?

Egy rajzolással vagy színezéssel töltött félóra kívülről csendes elfoglaltságnak tűnhet. Közben azonban sok apró folyamat zajlik.

Döntéseket hoz

A gyermek folyamatosan választ: színt, formát, sorrendet, eszközt és megoldást.

Ezek nagyon kis döntések, de éppen ezért biztonságos terepet adnak az önállósághoz.

Kísérletezik

Mi történik, ha a kéket ráhúzom a sárgára?

Mi történik, ha vastagabban rajzolok?

Mi lenne, ha az unikornisnak szivárványos szárnya lenne?

A felnőtt tudja a választ. A gyereknek viszont sokszor sokkal izgalmasabb saját magának felfedezni.

Gyakorolja a kéz finom mozdulatait

A rajzolás, festés és más kézzel végzett alkotótevékenységek használják a kéz és az ujjak kis mozgásait. A NAEYC összefoglalója a rajzolást, festést, gyurmázást és hasonló tevékenységeket is azok közé sorolja, amelyekben a gyerekek kis motoros mozgásokat használnak.

Ha részletesebben érdekel ez a terület, az OLLIE oldalán külön útmutató készült arról is, hogyan kapcsolódik a színezés a finommotorikához.

Figyel és tervez

Melyik résszel kezdjek? Hova kerüljön a következő vonal? Hogyan fér el az, amit még szeretnék rárajzolni?

Ezek apró tervezési és problémamegoldási helyzetek.

Kifejez valamit magából

Nem szükséges minden gyerekrajz mögé pszichológiai jelentést képzelni.

Néha egy lila nap egyszerűen azért lila, mert az a filc tetszett neki a legjobban.

De ettől még a rajz választások sorozata.

És ezekben a választásokban ott van valami a gyermekből.

Mi történik, ha mindig kijavítjuk?

„Ne úgy fogd.”

„Maradj a vonalon belül.”

„A falevél nem kék.”

„Ide még színezz.”

Ezek közül egyik mondat sem rosszindulatú. Sőt, általában éppen azért mondjuk őket, mert segíteni szeretnénk.

Csakhogy ha minden apró döntéshez felnőtt megerősítés szükséges, az alkotás könnyen átalakulhat valami mássá:

„Jól csinálom?”

A NAEYC folyamatközpontú alkotással kapcsolatos útmutatója érdekes különbséget mutat be. A nagyon eredményközpontú helyzetekben a gyermekek gyakrabban kereshetik azt, hogy mi a „helyes” megoldás, míg a szabadabb alkotásban nagyobb szerepet kaphat a saját választás és a felfedezés.

Ezért időnként érdemes ellenállni annak az ösztönnek, hogy befejezzük, megigazítsuk vagy megszépítsük helyette.

Ha segítséget kér, segítsünk.

Ha megmutatja, hogyan szeretné, kövessük.

De ne felejtsük el:

ez az ő rajza.

Mit mondjunk a „de szép!” helyett?

A „de szép!” kedves mondat.

Nem kell száműzni a családi szótárból.

De ha mindig ugyanaz az értékelés követ minden rajzot, akkor könnyen elszalasztjuk a legérdekesebb részt: azt, hogy beszélgessünk arról, amit a gyerek készített.

Próbáljuk ki inkább időnként ezeket:

„Mesélsz róla?”

Nem feltételezzük, mit rajzolt. A gyermek mondhatja el.

„Miért ezt a színt választottad?”

A választására irányítjuk a figyelmet, nem arra, hogy helyesen választott-e.

„Látom, ezen a részen rengeteg apró vonalat rajzoltál.”

Konkrétan megfigyeljük, amit csinált, értékítélet nélkül.

„Melyik része tetszik neked a legjobban?”

A saját véleménye kerül előtérbe.

„Hogyan jutott eszedbe ez?”

A végeredmény helyett a gondolkodási folyamatra kérdezünk rá.

„Mi volt benne a legnehezebb?”

Teret adunk annak is, hogy valami ne sikerüljön elsőre.

A NAEYC egyik pedagógiai példája éppen a „Mesélj arról, amit itt készítettél” típusú kérdést emeli ki, mert ez nem mondja meg előre, mi a helyes válasz, és nem értékeli azonnal a gyermek munkáját.

A kutatások alapján általánosabb tanulási helyzetekben is hasznos lehet inkább a folyamatra, erőfeszítésre vagy stratégiára reagálni, mint pusztán egy adottságot vagy eredményt minősíteni.

Vagyis a „de szép!” mellé kerülhet még valami:

kíváncsiság.

Néha elég csak letenni elé az eszközöket

Nem szükséges minden kreatív délutánhoz Pinterest-szintű előkészület.

Papír. Filcek. Zsírkréta. Festék. Gyurma. Egy kartondoboz. Néhány színes papírdarab.

És idő.

Néha a legjobb kreatív elfoglaltság gyerekeknek az, amelynek nincs előre megírva a végkimenetele.

Ez ráadásul természetesen lehet képernyőmentes program is: nem büntetésként vagy a digitális eszközök elleni hadjáratként, hanem egyszerűen egy másfajta délutánként, amikor valami fizikailag is létrejön a gyermek keze alatt.

Amikor a rajzból valami több lesz

A legtöbb családban van egy láthatatlan gyerekrajz-életciklus.

Először hatalmas ünneplés.

Aztán felkerül a hűtőre.

Később átkerül egy polcra.

Végül bekerül egy fiókba a többi száz rajz közé, amelyektől természetesen soha nem szeretnénk megválni.

Van azonban valami különleges abban, amikor az alkotás nem marad egy papírlapon.

Pontosan innen érdekes egy kiszínezhető gyerekpóló gondolata.

Az OLLIE pólókon van egy előre elkészített minta, tehát nem teljesen üres vászonról indul a gyermek. De a minta lehet kapaszkodó anélkül, hogy szabályzat lenne.

Ő dönti el, melyik színt veszi elő.

Ő dönti el, melyik részhez nyúl először.

Ő döntheti el azt is, hogy követi-e pontosan a mintát, vagy hozzáteszi a saját ötleteit.

És amikor elkészül, nem feltétlenül a hűtőre kerül.

Fel lehet venni.

Az OLLIE saját terméklogikája is erre épül: válassz, alkoss, majd viseld a kész művet.

Nem a tökéletes póló a cél

Talán ez a legfontosabb.

Amikor egy gyerek kiszínez egy pólót, könnyű belecsúszni ugyanabba a gondolkodásba:

„Vigyázz, mert ezt utána hordani fogod!”

„Ne menj ki a vonalból!”

„Biztosan ezt a színt szeretnéd?”

Pedig éppen attól lesz különleges, hogy nem egy bolt polcáról levett, tökéletesen egyforma darab.

Lehet rajta egy kicsit ferde vonal.

Lehet az űrhajó rózsaszín.

Lehet az unikornis egyik lába zöld, a másik kék.

Lehet a focilabda olyan színű, amilyen focilabda még soha nem létezett.

A cél nem az, hogy elkészüljön a tökéletes póló.

Hanem hogy elkészüljön:

az ő pólója.

A legszebb rész talán az, ahogyan megmutatja

Évek múlva valószínűleg nem fogunk emlékezni arra, hogy pontosan melyik vonalon csúszott túl a filc.

Arra sem, hogy a nap sárga volt-e.

Vagy hogy az egyik részletet „jól” színezte-e ki.

Sokkal inkább arra a pillanatra emlékezhetünk, amikor végzett.

Hátralépett.

Megnézte.

Aztán olyan büszkén mutatta meg, mintha éppen egy múzeumba készülő mesterművet fejezett volna be.

És valójában számára lehet, hogy pontosan az volt.

Nem kell tökéletesnek lennie.

Elég, ha az övé.

Adj neki egy mintát, néhány színt és szabadságot ahhoz, hogy a saját ötletei szerint fejezze be.

Az OLLIE kiszínezhető pólóiból olyan alkotás születhet, amit a végén nemcsak megmutathat — fel is vehet.

Fedezzétek fel a kiszínezhető pólókat

 

FAQ

Miért fontos a rajzolás a gyerekeknek?

A rajzolás lehetőséget ad a gyermeknek a kísérletezésre, az önkifejezésre és saját döntések meghozására. Emellett a ceruza, filc vagy ecset használata finom kézmozgásokat igényel, az alkotás pedig figyelmet, tervezést és problémamegoldást is kívánhat.

Mit fejleszt a rajzolás gyerekkorban?

A rajzolás és más kézzel végzett alkotótevékenységek támogathatják többek között a finommotoros mozgások gyakorlását, a kreatív gondolkodást, az önkifejezést és a tervezést. A lényeg azonban nem az, hogy minden rajzból „fejlesztő feladatot” csináljunk.

Baj, ha a gyerek kilóg a vonalból színezés közben?

Nem kell hibaként kezelni. A vonalon belüli színezés egy idővel fejlődő készség, miközben a szabad alkotásban ugyanilyen fontos lehet a kísérletezés és a saját döntések meghozása. Nem minden színezésnek kell pontossági gyakorlatnak lennie.

Mit mondjunk a gyerek rajzára a „de szép!” helyett?

Próbáld ki például ezeket: „Mesélsz róla?”, „Miért ezt a színt választottad?”, „Melyik része tetszik neked a legjobban?” vagy „Hogyan jutott eszedbe ez?”. Ezek a kérdések a gyermek gondolataira és alkotási folyamatára irányítják a figyelmet.

Hogyan fejleszthető a gyermek kreativitása?

Adj neki időt, változatos eszközöket és valódi választási lehetőséget. Nem szükséges minden alkotás előtt mintát mutatni vagy pontos végeredményt meghatározni. A szabad felfedezés és kísérletezés fontos része lehet a kreatív alkotásnak.

Milyen képernyőmentes kreatív program jó gyerekeknek?

Rajzolás, festés, gyurmázás, kollázskészítés, textilszínezés vagy egy saját póló megalkotása mind egyszerű képernyőmentes program lehet. Érdemes olyat választani, amelyben a gyermeknek marad tere saját döntéseket hozni.

Mi az a kiszínezhető gyerekpóló?

Olyan póló, amelyen előre nyomtatott, kiszínezhető minta található. A gyermek textilfilcekkel saját színei szerint alakíthatja a grafikát, így az alkotás végül hordható ruhadarabbá válhat. Az OLLIE ezt a „válaszd ki – alkoss – viseld” élményre építi.